December 16-án Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter az idei Kármán Tódor Díjat Dr. Charles Simonyinak adományozta. Az elismerésben további négy személy és szervezet is részesült. A Kármán Tódor Díjat 2000-ben alapította az Oktatási és Kulturális Minisztérium azzal a céllal, hogy általa olyan magánszemélyeket és vállalatokat ismerhessenek el, akik, illetve amelyek kiemelkedő módon támogatják a magyarországi tudományos, oktatási és kutatási tevékenységeket.
.jpg)
Kármán Tódor (1881-1963) amerikai magyar matematikus, űrrepülési mérnök és fizikus volt, aki elsősorban a repüléstechnika és az űrhajózás területén fejtett ki aktív tevékenységet. Számos fontos aerodinamikai fejlesztés köthető a nevéhez, főként a szuperszonikus és hiperszonikus légáramlás jellemzésében megvalósított munkája révén. Kármán Tódort a 20. század kiemelkedő aerodinamikai elméleti szakemberének tartják.
Dr. Simonyi köszönő beszédét testvére, Tamás olvasta fel. Beszédében Charles Simonyi háláját fejezte ki és kijelentette: „Kármán Tódor egyike volt azoknak a nagy magyar tudósoknak, akik munkássága átívelt az egész világon a budapesti kezdetektől Németországon át egészen az Egyesült Államokban elért csúcspontjáig. Személye ugyanannyira meghatározó a repülés és az űrkutatás területén, mint Neumanné a számítástechnikában, vagy mint Szilárd, Wiegner és Teller személye az atomfizikában. Világraszóló eredményeik azt bizonyítják, hogy volt valamilyen titokzatos tényező a huszadik század fordulója körül Budapest intellektuális közegében, ahol a kiváló gimnáziumok és egyetemek melegházában, elkötelezett és tehetséges tanárok gondozásával, erős és sikeres családok támogatásával ilyen tehetségeket neveltek fel.” Dr. Simonyi beszédének teljes szövege alább olvasható.
A díj elismerte, hogy Dr. Simonyi 2000 óta 120 millió forint értékben nyújtott támogatást egy tudományos kutatói ösztöndíj biztosításához, valamint 60 millió forint értékű Simonyi Károly Díjat alapított a fizikai és a műszaki oktatás terén elért kiválóság elismerésére, továbbá 525 ezer dollárt adományozott a Semmelweis Egyetem százéves előadótermének felújításához. Dr. Simonyi a támogatásokat az Amerikai Magyar Koalíción keresztül, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyary Zoltán Közalapítvány közreműködésével biztosította.
Dr. Charles Simonyi köszönőbeszéde
Köszönöm ezt a díjat, ami egy nagy megtiszteltetés számomra. Kármán Tódor egyike volt azoknak a nagy magyar tudósoknak, akik munkássága átívelt az egész világon a budapesti kezdetektől Németországon át egészen az Egyesült Államokban elért csúcspontjáig. Személye ugyanannyira meghatározó a repülés és az űrkutatás területén, mint Neumanné a számítástechnikában, vagy mint Szilárd, Wiegner és Teller személye az atomfizikában. Világraszóló eredményeik azt bizonyítják, hogy volt valamilyen titokzatos tényező a huszadik század fordulója körül Budapest intellektuális közegében, ahol a kiváló gimnáziumok és egyetemek melegházában, elkötelezett és tehetséges tanárok gondozásával, erős és sikeres családok támogatásával ilyen tehetségeket neveltek fel.
Ha találkozhatnék Kármán professzorral, sok kérdésem lenne számára ezekről a kezdeti évekről és a későbbi munkásságáról. De miről mesélhetnék én neki, ami érdekelné, vagy esetleg meglepné? Valószínűleg sok olyan emberrel beszélt már, akik repülőgéppel átlépték a hangsebességet. Neki már nem adatott meg, hogy repülhessen a Concorde-dal, pedig biztos élvezte volna azt az észrevétlen átmenetet a szubszónikusból a szuperszónikusba, ami önmagában is egy rendkívül figyelemreméltó teljesítménye volt ennek a gépnek. Amikor a Szojuz űrhajóval repültem, a hangsebesség átlépésekor a keletkezett lökéshullám viszonylag lassan haladt végig a rakéta külső falán, és olyan érzést keltett, mintha egy század őrült dobos masírozott volna odakint – ahogy ezt annak idején a blogomban leírtam. Ezt az élményemet biztosan érdeklődéssel hallgatná, de nem lenne túlságosan meglepve, és valószínűleg kapásból idézné azt az egyenletét, amellyel ezeknek az őrült dobosoknak a relatív sebessége pontosan kiszámítható.
Természetesen Kármán professzor tisztában volt a számítástechnika jelentőségével és a számítógépek nyújtotta elvi lehetőségekkel. Halálának idején a kaliforniai egyetem két számítógépéből a nagyobbik - egy rendkívül drága IBM készülék - memória kapacitása egy negyed megabyte volt, több milliószor kisebb, mint a mostani gépeké. Biztos vagyok abban, ha valami meglepné jelen korunk műszaki eredményei közül, akkor az a személyi számítógép és az internet forradalma lenne. Az ezen a területen végbement fejlődés minden korábbi képzeletet felülmúlt, messze meghaladta még az akkori sci-fi írók által a mostani időszakra előrevetített képet is. Úgy érzem, hogy a generációm jogosan lehet büszke ezekre az eredményekre, és annak fényében, hogy saját szerény eredményeimmel én is hozzájárultam ehhez a sikerhez, talán Ő is élvezné eszmecserénket, és talán nem bánná, hogy most megkaptam a róla elnevezett díjat.
Még egyszer köszönöm saját és családom nevében ezt a megtisztelő kitüntetést.
2011. december 21. | Washington, DC
Nyomtasd ki a cikket
