GRÚZIA: EGY ÉVVEL AZ AUGUSZTUSI HÁBORÚ UTÁN
Washington - 2009. augusztus 11.
Amikor 2008 augusztusában az orosz tankok bedübörögtek Grúziába, döbbenethullám futott végig a világon, és a független, demokratikus országról szóló törékeny álom szertefoszlani látszott. Grúziában, egy évvel a tavaly nyári, rövid és keserves Oroszország elleni háború után, még mindig nagy bizonytalanság uralkodik.
Még ma is, egy évvel az Oroszország és Grúzia közötti háború kitörése után, sok a megoldatlan kérdés. Dél-Oszétia és az abháziai régió még mindig az orosz csapatok megszállása alatt áll, több tízezer grúziai él továbbra is száműzetésben, Tbiliszi és Moszkva között pedig egyre élesebb a politikai feszültség. Az EU korlátozott grúziai felügyelő missziója, amely a 2008. augusztus 12-én Nicolas Sarkozy francia elnök közreműködésével létrejött, Grúzia és Oroszország közötti békeszerződést felügyeli, most az egyetlen létező biztonsági mechanizmus, és mivel Oroszország éppen megszegi ezt a békeszerződést, a politikai feszültség egyre nő. A háború következtében Grúzia területének több mint 20 százaléka Oroszország fennhatósága alá került, és amennyiben a kormány és az ellenzék közötti hatalmas bizalmatlanság miatt kialakult jelenlegi grúziai belpolitikai válság nem oldódik meg hamarosan, akkor lehetséges, hogy Oroszország megpróbálja az országot destabilizálni.
Az utóbbi időben azonban voltak arra mutató jelek, hogy a patthelyzet végül feloldódhat. Július 24-én az ellenzék vezetői bejelentették, hogy ideiglenesen beszüntetik utcai demonstrációikat. Joe Biden amerikai alelnök pedig a legutóbbi grúziai látogatása során egy egyszerű üzenetet közvetített az emberek felé: az Egyesült Államok támogatja Grúziát abban a folyamatban, hogy biztonságos, szabad, demokratikus és egységes országgá váljon. Biztosította Grúziát támogatásáról, és világossá tette, hogy noha az Egyesült Államok azon dolgozik, hogy újraformálja kapcsolatát Oroszországgal, ezt nem Grúzia rovására fogja tenni. Emellett Biden más országokat is felszólított, ne ismerjék el Abháziát és Dél-Oszétiát független államként.
1956-ban a magyarok hasonló elnyomást éltek át a Szovjet megszállás alatt. Magyarország példája is azt bizonyítja, hogy a szabadságért és az emberi jogokért folytatott harc sikeres lehet, és a demokráciába való átmenet megvalósulhat, beleértve a NATO-tagságot is. Remélhetőleg az Egyesült Államok és az Európai Unió támogatásával Grúzia képes lesz arra, hogy ugyanazt az utat kövesse, mint Magyarország, és a nemzetek demokratikus közösségének, valamint a NATO-nak, teljes körű tagjává válhat, amely biztosítja, hogy Grúzia szabadságát és demokráciáját semmilyen külföldi hatalom többé ne fenyegethesse.
