AZ AMERIKAI MAGYAR
KOALÍCIÓ NYILATKOZATA
A TRIANONI BÉKESZERZŐDÉS ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL
Washington - 2010. június 4.
Ma, 2010. június 4-én van a 90. évfordulója annak az eseménynek, melyet sokan a 20. századi magyar történelem legsötétebb napjaként emlegetnek – az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés megkötésének. A magyarok az egész világon emlékeznek Magyarország tragikusan igazságtalan megcsonkítására, amikor a nemzet elvesztette területének kétharmadát, népességének több mint a felét, tengerpartját, és természetes erőforrásainak többségét. Noha magyarok milliói maradtak történelmi közösségeikben, a határok körülöttük megváltoztak. Akaratuk ellenére kényszerültek arra, hogy pusztán megtűrt állampolgáraivá váljanak az utódállamoknak, azaz Romániának, Csehszlovákiának, Jugoszláviának és más országoknak.
Bár a béke eredeti szándéka az volt, hogy a térségben önrendelkezést és demokratikus társadalmakat biztosítson a kisebbségek számára, és tartós békét teremtsen, ehelyett több évtizednyi bizalmatlansághoz és módszeres megkülönböztetéshez vezetett a történelmi magyar közösségekkel szemben. A kommunizmus rendkívül kíméletlen évei alatt az erőszakos hivatalos asszimilációs politika lehetetlenné tett minden kapcsolatot, és annak bármilyen felemlítését, hogy Magyarország környező országaiban magyar kisebbségek élnek.
Az amerikai magyar közösség sok olyan tagot foglal magába, akiknek elődei a mai Szlovákia, Románia, Szerbia vagy Kárpátalja területéről származnak. Nagyszüleik a között a másfél millió magyar bevándorló között voltak, akik a 20. század fordulóján elhagyták szülőföldjüket, de a Trianon utáni világba nem tudtak hazatérni. Amikor ma látogatást teszünk a történelmi magyar közösségeknél ezekben az országokban, eszünkbe jutnak ennek a régi békeszerződésnek a következményei. Szomorúan képzeljük el, hogyan alakulhatott volna sorsuk, ha ezeknek az országoknak a politikai gépezeteit és erőforrásait nem arra használták volna, hogy erőszakosan beolvasszák a kisebbségeket, hanem inkább építették, tanították volna őket, és konstruktív módon együttműködtek volna velük, ami az egész társadalom jobbá tételét szolgálta volna.
A kommunizmus bukásával Magyarország végre kapcsolatba léphetett a magyar kisebbségekkel. A nagy történelmi – olykor békés, olykor erőszakos – változások odáig vezettek, hogy Magyarország szomszédai – Csehszlovákia és Jugoszlávia – a nemzeti etnikumok határvonalai mentén feldarabolódtak. Miután Románia és Szlovákia is követte Magyarországot a NATO-ba, majd később az Európai Unióba, a magyarok azt remélték, az emberi- és kisebbségi jogok egyetemes kívánalma pozitív változásokat fog hozni a kisebbség és a társadalmi többség kapcsolatában. Sajnos ezek a remények a mai napig beteljesületlenek.
Amikor az Amerikai Magyar Koalíció gyakornoki és ösztöndíj-programot nyújt számtalan, kisebbségben élő magyar fiatal számára, amikor továbbra is szót emelünk a romániai egyházi javak visszaszolgáltatásának ügyében, amikor támogatást nyújtunk magyar oktatási és kulturális intézményeknek és aktívan ellenezzük a diszkriminatív szlovák nyelvtörvényt, amikor üdvözöljük a régóta esedékes kettős állampolgárság lehetőségét arra igényt tartó magyarok számára – akkor – 90 évvel a trianoni békeszerződés után – be kell látnunk, még mindig a szerződés igazságtalanságait próbáljuk orvosolni.
A nemrég megválasztott magyar kormány a mai napot a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A törvény szövege (mellékelve) kijelenti, hogy támogatja az együttműködést, „melynek kiindulópontja csak az egyének - a nemzeti önazonosság megválasztását is magában foglaló - szabadsága, s a nemzeti közösségek belső önrendelkezéshez való joga lehet”. A nyilatkozat emellett bizakodásának ad hangot, hogy az igazságtalanságokra létezik megoldás: ez azonban nem a revizionizmus felé fordulásban fejeződhet ki, hanem inkább a magyar közösségek „az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira” irányuló igényének a támogatásában.
Mi, amerikai magyarok is csatlakozunk a Nemzeti Összetartozás Napjának megünnepléséhez. Támogatunk és elkötelezettségünkről biztosítunk minden olyan kezdeményezést, mely a közösségek és állampolgárok közötti egyenlőség elérését szolgálja egy valóban demokratikus Közép-Európában: ahol a szólásszabadság, a nyelvhasználat és az emberi érintkezés szabadsága, valamint a tisztességes politikai képviselet alkotmányosan védett és jogilag kötelező érvényű. Csak egy ilyen Európa válhat minden nemzet összes polgára számára igazi otthonná.
